|
Éremmel búcsúzott a házigazda
2006.07.09. 11:36
A házigazdák a második félidőben elsősorban Bastian Schweinsteiger és a vb-n most először lehetőséget kapó Oliver Kahn remek teljesítményének köszönhetően magabiztosan nyerték a bronzmeccset.
A két gárda eddig mindössze hétszer találkozott egymással, s mérlegük éppen egyenlő, hiszen mindkét válogatott kétszer győzött, háromszor pedig döntetlenre végeztek. Legutóbb a 2000-es Európa-bajnokságon mérkőzött meg egymással, ahol a tartalékos, a csoportból már továbbjutó portugálok sima 3-0-s győzelmet arattak a németek ellen, akik ha győznek tovább is jutottak volna.
Azon a mérkőzésen egyébként Oliver Kahn állt a németek kapujában és most is ő kezdett, ám így is igencsak tartalékos védelemmel álltak fel a németek a stuttgarti bronzmeccsre. A védelem oszlopát, Per Mertesackert megoperálták, Arne Friedrich sem játszott, sőt a bemelegítéskor Robert Huth is megsérült, de Tim Borowski és Michael Ballack is csak civilben nézte a meccset, míg a túloldalon Miguel (sérülés), Ricardo Carvalho (eltiltás) hiányzott, s némi meglepetésre Figo is a kispadon kezdett.
Ez azonban nem látszott a kezdésükön, ahogyan az első négy találkozójukon, úgy most is nekirontottak ellenfelüknek, s előbb Kehl, majd Klose is óriási helyzetben vétette el centikkel a portugál kaput. A saját maguk diktálta nagy iramban aztán az első negyedóra végén kissé el is fáradt a gárda, mert ekkor meg a portugálok kezdtek el egyre veszélyesebb kontrákat vezetni: Deco, majd Pauleta került helyzetbe Kahn kapuja előtt.
Jó iramú, izgalmas, közönségszórakoztató játékot hozott az első fél óra, de gólt még Kehl lövése után sem láthatott a publikum, mert Ricardo parádésan védett, csakúgy, mint Podolski lövésénél. A félidő utolsó negyedórája azonban a portugáloké volt, hiszen előbb Deco, majd Simao Sabrosa került nagy helyzetbe, ám a portugálok nem találták el Kahn kapuját. Így aztán gólnélküli döntetlennel vonultak a szünetre a csapatok.
Az mindenesetre érdekes, hogy korábban kétszer szerzett bronzérmet a vb-ken a rendező ország válogatottja. 1962-ben Chile, 1990-ben pedig Olaszország, s mindkét alkalommal 0-0 volt a félidő. Ezt nyilván szerette volna a portugálok kapitánya, Luiz Felipe Scolari elkerülni, s lecserélte Costinhát a szünetben, akinek a helyén Petit folytatta a játékot.
Kicsit gyengébb iramban kezdődött a második félidő, s igazából mint derült égből a mennykő jött a németek vezető gólja: a játékrész első kapura lövésével szerezte meg a vezetést Bastian Schweinsteiger, igaz ehhez kellett az eddig remeklő Ricardo kapus bakija is. A gól meghozta a németek lövőkedvét, hiszen Lahm sem lőtt sokkal a kapu fölé. Az első gól után öt perccel pedig megint a vb-n eddig gyengélkedő Schweinsteiger volt a főszereplő, hiszen az ő szabadrúgását követően pattant a menteni igyekvő Petit lábáról a labda a saját kapujába.
Úgy tűnt ezzel el is dőlt a meccs, bár ebbe Deco nem nagyon akart belenyugodni, mert rögtön a gól után óriási helyzetbe került, ám Kahn ezúttal is bravúrral védett. Továbbra is a portugálok maradtak támadásban de nem céloztak elég pontosan, hol pedig Kahn állta útjukat, mint például Cristiano Ronaldo lövésekor.
2-1 helyett azonban 3-0 lett, mert az ellentámadásból megint Schweinsteiger óriási lövése talált a kapuba. Még mielőtt azonban veszélyeztette volna Miroslav Klose gólkirályi címét, Klinsmann inkább lecserélte őt tíz perccel a meccs vége előtt. A portugálok most már csak a becsületgólért küzdöttek, de úgy tűnt, hogy Oliver Kahn ezen a napon lehúzta a rolót. Még saját csapattársa Christoph Metzelder fejesét is védeni tudta lábbal, sőt még Cristiano Ronaldo sem tudott túljárni az eszén. Ám végül a csereemberek - mert végül Figo is beállt – csak összehozták a szépítést: három perccel a rendes játékidő vége előtt a luzitánok csapatkapitányának beadását Nuno Gomes fejelte a német kapuba.
Ezzel aztán ők is megelégedtek, így végül nem változott már az eredmény, a végén pedig csak éremnek örülhettek a házigazdák.
| |