Dombi Tibor, a DVSC válogatott középpályása óvatosságra int, hiba lenne lebecsülni a vendégcsapatot, bár győzelem esetén sem biztos a bajnoki cím, hiszen, sajnos, sorsuk már nemcsak az ő kezükben van. - Hogy sikerült a hétvégi tanulmányút? - Milyen tanulmányút? – kérdez vissza meglepetten Dombi Tibor, a Wyrfarkas nevű rockbanda dobosa. - A zenei, a pesti Tankcsapda-koncert. - Ja! Nagyon jól! Sándor Tomival, Böőr Zolival és a gitárosunkkal voltunk a Kisstadionban, ránk fért már egy kis kikapcsolódás. A pályán elég nagy rajtunk a nyomás, hogy versenyben maradjunk a bajnoki címért, mindig győznünk kell, idegőrlő ez a folyamat. Gyógyító Kamilla - Egyszer feltartóztathatatlan vagy, máskor beleszürkülsz a mezőnybe. Ez a lelki terhelés lehet az oka a formaingadozásodnak? - Ha én ezt tudnám! Én végzem a munkámat, huszonegynéhány év óta ugyanúgy készülök, ami az egyik meccsen bejön, az a másikon már nem, abszolút nincs recept. Szombaton is igyekezni fogok, csakúgy, mint máskor. - Újdonsült apuka vagy, ez mennyire befolyásolja a játékodat? - Lehetne most nagy szavakat használni, hogy mennyit javult a játékom Kamilla születése óta. Voltak jó meccseim, de nem hiszem, hogy ez ezért van, mint ahogy az sem, ha elpattan tőlem a labda. Egy azonban biztos, mióta apa vagyok, sokkal jobb az életem, nagyon jól érzem magam a bőrömben, olyan természetes minden. - Térjünk át egy nem túl lélekemelő témára. A fegyelmi bizottság döntése alapján az MTK elleni balhé miatt hat hónapra bezárják az Újpest-pályát, de a lilák bármelyik budapesti stadionban megrendezhetik további meccseiket, azaz, szurkolóik már a szombati, sorsdöntő összecsapáson is teljes erővel támogathatják őket. Ez nem tűnik túl nagy büntetésnek. - Egyetértek. Ez olyan, mintha bezárnák az Oláh Gábor utcai pályát, de a Vágóhíd utcán játszhatnánk. A döntésen egyébként már nem lepődtem meg, túl régóta játszom ahhoz egy vidéki város csapatában, hogy tudjam, nem mérnek azonos mércével a magyar labdarúgásban. Az elején még azt hittem, hogy üldözési mániám van, de aztán átláttam a dolgokat. - Akkor meg sem fordult a fejetekben, hogy esetleg pontokat vonnak le az Újpesttől? - Á, dehogy! Sőt, még azon poénkodtunk, nehogy tőlünk vegyenek el. - Pontok és Újpest. Amikor utcahosszal vezettek előttetek a lilák, elfogadtad volna az ezüstérmet? - Akkor igen, ha a kupát megnyerjük. Csalódás volt, hogy kiestünk, pláne annak tükrében, hogy sokkal jobb csapat vagyunk, mint a Vidi. Bár ez nem jelent semmit, az Újpestnél is jobbak vagyunk, mégis ők vezetik a tabellát, ha behúzzák az utolsó mecset, megnyerik a bajnokságot. - A helyi médiában folyamatosan arról olvasni, mi lett volna, ha hozzátok ezt és ezt a mérkőzést, ha a bíró nem fúj ellenetek, satöbbi, satöbbi. Van értelme ezt feszegetni? - Semmi. A ha-val kezdődő mondatoknak nincs értelmük. Tavaly kevesebb ponttal is bajnokok lettünk, most pedig lehet, 68 sem lesz elég az aranyhoz. Úgy hiszem, a szerencse és a szerencsétlenség hosszútávon kiegyenlítik egymást. Ha Újpesten a hajrában nem kapjuk azt a gólt, akkor előrébb is tarthatnánk, de ha azt nézzük, hogy az Újpest hogy kapott ki az MTK-tól… Szóval, egyensúlyban vannak a dolgok. Egy biztos, minden meccsen jobban kellett volna koncentrálnunk, amikor pontokat hullajtottunk, mi is tudtuk, hogy ezek még nagyon fognak hiányozni a végelszámolásnál. Fenn és lenn - Hogyan készültök a Pápa elleni szezonzáróra? - Lazának tűnik minden, a hétfőt meghajtottuk, de az edzők is lazán veszik a dolgokat. Tőlük ez nem megszokott, hiszen az utóbbi fordulókban győzelmi kényszer alatt játszottunk, ők is eléggé feszültek voltak. Eljött az utolsó forduló, a sorsunk már nem a mi kezünkben van, így próbálják levenni a terhet a vállunkról, s ez szerintem nagyon jó. - És milyen a hangulat a játékosok között? - Óvatosak vagyunk. Ha az utóbbi öt-hat meccset nézzük, nagyon jó a Pápa mérlege. Rutinos játékosként átéltem már jót és rosszat, tudom, nem eszik olyan forrón a kását. A Pápa teher nélkül játszik, miért ne ronthatná el az örömünket, emlékezzünk csak vissza, nem is olyan régen mi is megtettük ugyanezt az Üllői úton a Fradi ellen. Szombaton nagyon oda kell figyelnünk. - Milyen előérzeted van a hétvégével kapcsolatban? - Szinte mindig változik, akár egy napon belül is. Egyszer úgy érzem, a Vidi minden mindegy alapon megveri az Újpestet, és akkor bajnokok leszünk, aztán beugrik, hogy akár a Pápa is megverhet minket. Később az villan be, hogy buli lesz a főtéren, hiszen a városvezetés úgy ítélte meg, ha ezüstérmesek leszünk, akkor is jó eredményt értünk el. Kérdés, milyen érzés lesz másodikként bulizni? Folyamatosan vegyes érzések kavarognak bennem. Nagyon várom már a meccset, szeretném, ha helyére kerülnének a dolgok. Még van kedv s erő - Nézzünk egy kicsit a jövőbe. Meddig van szerződésed a Lokinál? - Mint szinte mindenkinek, így nekem is 2006. december végéig. - Mit tervezel utána, tárgyaltatok már a folytatásról? - Még nem, úgy tudom, senkivel sem beszéltek még erről. Nem tudom, mit hoz az élet, én minél tovább maradnék, itt szeretném befejezni a pályafutásomat. Fizikálisan nem érzek semmi gondot, persze, rendesen elfáradok az edzések és a meccsek után, de az erőnlétem ugyanolyan jó, mint a fiataloknak. - Mi motiválhat még egy majd’ 33 éves, 35-szörös válogatott, bajnoki aranyérmes labdarúgót? Egy esetleges ezüstérem után is ugyanolyan ambícióval tudod majd kezdeni a nyári felkészülést? - Nekem soha nem volt gond a motiváció, nem gondolkodom éveket előre. Minden nap találok örömöt a játékban. A keddi edzésen is, amikor egymás között játszottunk, megőrültem volna, ha kikap a csapatom. Ugyanúgy élvezem a játékot, mint gyerekkoromban, a győzelem kárpótol mindenért.